Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Mi vezetett idáig?

2018-05-06

Kicsit bontogassuk ki a lelkem, aztán meglàtjuk, hogyan alakul.
Röviden leírtam, hogy èdesapám elhagyta a csalàdunk. Most pedig egy kicsit kifejtem.
Pályaválasztó voltam éppen, Rendőr(?) szerettem volna lenni, hogy miért? Ne kérdezzétek ma már Én sem értem. 2.helyen egy fodràsz iskola volt bejelölve(talán a kreativitàs vitt erre) és csak az utolsó helyre került be a jelenlegi szakmám, a felszolgàlás.
Apa egy szó nèlkül külföldre utazott, természetesen hatalmas trauma volt ez mindőnk számára (nem hibáztatom, neki sem lehetett könnyű). Természetesen számításba vettem, hogyan tudnék pénzt keresni, hogy ne édesanyámnak kelljen mindent megtennie. Kibontogathatjuk szakmánként, de azt hiszem mindenki tudja, miért a felszolgálás maradt meg. Rendőr iskola, nem fizet. A fodrász szakmáért, gyakorlati helyért Neked kell fizetni, még felszolgáló tanulóként a gyakorlati évek alatt ösztöndíjazás van.
Így lett a saját döntések alapján a 3. a szakmám. Még a 9.osztály előtt bekerültem a későbbi gyakorlati helyemre. Igaz, mint kisegítő, feladatom a háttèrmunka volt. Viszont 500ft/óra volt a bérezésem. 14éve! Tehát havi 200órával már a 100.000Ft-os fizetést is elèrhettem.
Szerettem a gondolatot, hogy jól keresek és mellette csodáltam a kollégáimat, milyen szépen beszélnek a vendéggel és milyen szép borravalókat kapnak az asztalaiktól. Természetesen, mint minden szakma ez is vízválasztó. Ha nem szereted az embereket, a 14óra munkàt, ha csak otthon akarsz ülni és semmit nem tenni a jó keresetért, ne válaszd a vendéglátás egyik ágát sem. Ez egy stresszes, állandó küzdelemmel járó szakma, amihez rettenetesen erős lélekre van szükséged (később erről is esik majd szó).
Viszont kellő akaraterővel és elfogadással valamint lemondással, rengeteg dolgot el lehet érni a mai vendéglátásban is. Sokszor le kell mondanod a családi ebédeket, nincsenek ünnepek, nem igazán van szabadidő, nincs táppénz és ha szabadságra mész kollégáid dolgoznak helyetted, ha ők mennek, pedig Neked kell többet vállalnod.
Viszont élhető szakma, ha jó helyekre tudsz bekerülni és a legjobb kollégákkal dolgozhatsz nagyon sok mindent tud enyhíteni a lelki dolgokon. Mindig a vezető pozíció felé vitt az utam, karrierista lettem, mindent megtettem, hogy eljussak a célomig, illetve még most is azért küzdök. A legnagyobb sikereket most kezdem elérni, ezért fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy leírom a küzdelmeimet. Sokan akik most mentek majd közép suliba és ezt a szakmát választják, talán erőt meríthetnek majd az írásaimból. Ki fejtek rengeteg dolgot, ember típusokat, nehezét a szakmának, az általam megélt csodáit és a kollegalitást is.

Hozzászólások (0)